Temető gondozás, közösség építés

2010. június 12-én kora reggel 20 fős lelkes csapat gyűlt össze a falu legmagasabb pontján, az öreg temetőnél azzal a szándékkal, hogy a gazdátlan, elhanyagolt, hatalmas fűvel és bozóttal benőtt egykori temetkezési helynek visszaadják megérdemelt méltóságát, tisztességét.

A munkát  a  Máriahalmi  Nyugdíjas  Klub  szervezte, az önkéntes temetőszépítő-brigádot  Dr. Wagenhoffer Vilmos koordinálta.

Amíg a férfiak fűkaszákkal és különböző bozótvágó szerszámokkal igyekeztek megszabadítani a holtak nyugvóhelyét a túlburjánzott növényzettől, addig az asszonyok a XVIII-XIX. századbeli, mészkőből készült sírköveket tisztították meg a szennyeződéstől, ezután mésszel fehérre festették a sírtáblákat, melyek dacolva az idővel a mai napig megőrizték formájukat, díszítéseiket, eredeti gót-betűs német nyelvű felirataikat.

Mint azt a Dr. Wagenhoffer Vilmos által összegyűjtött és archivált dokumentumokból megtudtuk, az ó-temetőben a faluba 1785-86-ban a német Württemberg tartományból az akkor néptelen kirwai-völgybe telepített svábok földi maradványai nyugszanak. A legrégebbi síremlékeket az 1821-es évtől kezdődően találjuk, s ez időtől nyomon követhető a temetkezési szokások változása. Láthatjuk, hogyan alakultak a sírkövek formái, a római katolikus temetkezés sírfeliratai, melyek által betekinthetünk az egykori sváb paraszti élet részleteibe is.

Máriahalom lakói kezdeményezték a temető gazdátlan sírjainak örökbefogadási lehetőségét, mely azt jelenti, hogy ha a falu lakossága önkéntes alapon felvállalja e műemlék-temető gondozását (családonként kb. 3-5 sír) ezzel a több évszázados síremlékek gondozása, állagmegóvása részben megoldódik.

A máriahalmi öreg temető ritkaságnak számító sírköveinek viszont mielőbb szükségük lenne szakértő kezek restaurálására, és műemlékké való nyilvánításra.